|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4 találat | lapozás: 1-4 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kós Ferenc 2000. szeptember 28.Kolozsváron szept. 26-án Dávid Gyula mutatta be Nagy Sándor A regáti magyarság (eredetileg A regáti kérdés) című könyvét, mely a soproni Bethlen Gábor Könyvek és a kolozsvári Diaszpóra Könyvek kiadásában Vetési László és Albert Tibor közreműködésével az idei budapesti ünnepi könyvhétre jelent meg. A két világháború között tizenöt évet Bukarestben szolgált református lelkipásztor a Regátban élő magyarság beolvadásáról szerzett tapasztalatait vetette papírra, melyet most Svájcban élő fia, Nagy Csaba készített elő a kiadásra. A könyv olyan kérdéssel foglalkozik, amely a romániai magyarság ötven százalékára nézve, sajnos, ma is aktuális. Dávid Gyula kifejezte reményét, hogy a kiadvány mai gondolkodásunk egyik alapkövévé válik. Vetési László tiszteletes hangsúlyozta, hogy a könyv tartalma napjainkban teljesen aktuális. A regáti szórványmagyarok helyzetének egyik legsúlyosabb oka a tömbmagyarság részéről megnyilvánuló közöny. A teológiai hallgatókkal végzett mentő szándékú kutatómunka során gyakran fogadják őket ezzel a tragikus tőmondattal: "Későn jöttetek". A bemutatón jelen levő Nagy Csaba méltatta édesapja odaadó missziós munkáját, melynek során híveinek nőszövetséget, cserkészszövetséget, dalkört, szakiskolát, Kós Ferenc közművelődési kört és egyebeket szervezett, három templomot épített, egyházi szórványújságot szerkesztett. Nagy Sándor Erdélyben született, 1925 és 1941 között szolgált Bukarestben, ahonnan a vasgárdisták vérengzése elől Budapestre menekült. A háború befejeztével menekülőkkel együtt került Nyugat-Európába, majd Amerikába, ahol 1954-ben hunyt el. Életútja példaértékű lehetne sok mai közösségi hivatást vállaló erdélyi magyar számára. /Ördög I. Béla: Regáti magyar útjelző. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./2001. december 10.Színházi vita Honnan és hová, kolozsvári magyar színház? címmel dec. 8-án vitafórumot rendezett Kolozsváron a Tonic Média Alapítvány kuratóriumának nevében Sebesi Karen Attila. Sebesi Karen Attila elmondta: az utóbbi években aggasztóan megcsappant a színházba járók száma, mindezt pedig a "rossz, káros, arrogáns vezetés, divatos szóval élve: menedzsment váltotta ki, nem pedig a színészek munkája." Szőcs István író, színikritikus a színház szerepét méltatva elmondta: a rendszerváltás előtt a romániai magyar társadalom temetésen, illetve színházban szembesülhetett az anyanyelv hatásával. A hagyományos értékek megtagadását, a szolgálat elvetését, a túlzásba vitt "modernkedést" a hozzászólók közül többen is kifogásolták. Tompa Gábor főrendező-igazgató nem jelent meg a fórumon. Papp Sándor Zsigmond író-újságíró azonban kijelentette: Tompa Gábor színháza értékes, díjak, elismerések sokasága bizonyítja a főrendező hozzáértését. Az esten feltették a kérdést: ha egy színésszel mindössze egyéves időtartamra kötnek szerződést, akkor ki ítélte életfogytiglani igazgatásra a rendezőt? A fórum eredményeképpen született állásfoglalást Sebesi Karen Attila olvasta fel. Az állásfoglalás végleges változatát Csomafáy Ferenc, Molnos Lajos és Szőcs István szerkesztik meg, és tartalmazni fogja a Tompa Gábor leváltására vonatkozó indítványt. Ugyanakkor felvetődött egy színházpártoló baráti társaság megalapításának igénye is, amelynek megvalósítását egy héttagú bizottság (Vadas László, Kovács Katalin, Kós Ferenc, Vekov Károly, Csortán Márton, Balogh Péter, Bogdán István) vállalta magára. /Sándor Boglárka Ágnes: Tovább gyűrűzik a színház-vita. Tompa Gábor leváltását követelik. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./2007. április 26.Információs napot szervezett Kolozsváron, a magyar főkonzulátuson Magyarország Miniszterelnöki Hivatala. A találkozó fő témája a magyar fejlesztéspolitika, valamint az anyaországnak a határon túli magyarságnak szánt támogatási stratégiája volt. A romániai magyar közélet jelenlevő személyiségei képet alkothattak a magyar kormány megújuló nemzetpolitikájáról. A magyarországi előadók: Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója, Rajnai Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal osztályvezetője, Hámory Jenő, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának szakmai főtanácsadója. Törzsök Erika kifejtette, az 1919-es impériumváltáskor az országhatárok elsődleges szerepe a bezárkózás volt, a 21. század elején ennek fordítottja tapasztalható, azaz „varratmentes”, határok nélküli Európa van kialakulóban. – Az Európai Unión belül érdektelen, hogy a régió területén ki milyen nációhoz tartozik, hiszen nem a régió etnicizálása a cél, hanem az, hogyan növeljük a térségben az uniós források lehívó képességét. Az anyaországi kisebbségpolitikát illetően kifejtette: az egységes kisebbségi szlogenek kiürültek. Az új kisebbségpolitika két pillére a támogatáspolitika és a fejlesztéspolitika. A határon túli magyarságnak szánt összeg 40 százaléka kerül majd Romániába. A Szülőföld Alap keretén belül helyet kap a politikai (Regionális Egyeztető Fórum által), a szakmai (a Szülőföld Alap szakmai kollégiumai által) és az operatív mechanizmusok szintje. „Nem ajánlatos a rendszerváltás utáni revanspolitikára épülő intézményrendszer újraélesztése. Hamis volt az az állítás, miszerint Magyarország majd megoldja a külhoni magyarság helyzetét. A beteg intézményrendszerhez brutálisan kell hozzá nyúlni” – közölte. Rajnai Gábor beszámolójából kiderült, a magyar kormány eddig évente 10–15 milliárd forintot költött a határon túli magyarság támogatására. A jövőben kettős célrendszert kell követni a kisebbségi politikában: egyrészt a kisebb célok közötti egyensúly, másrészt a fejlesztés- és a támogatáspolitika közötti kapcsolat megteremtése Az európai területi együttműködési programok (ETE) 2007–2013 közötti lehetőségeiről Hámory Jenő beszélt. Magyarország 2007-től tizenegy programban érdekelt, amelyek összértéke meghaladja a 386 millió eurót. Ugyanakkor három magyar–román projektet említett. A román Nemzeti Fejlesztési Tervről és az operatív programokról Horváth Réka, a BBTE tanársegéde értekezett. Az előadásokat követő beszélgetésen Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke kifejtette: Románia észak-nyugati régiója – ahova Kolozsvár is tartozik – szerencsés helyzetben van, hiszen az RMDSZ jól képviselteti magát az önkormányzatokban. Egri István, az Ermacisza képviselője a magyar érdekeltségű civil szervezetek nézőpontjából közelítette meg a kérdést. Csoma Botond jogász az önkormányzatok szerepét emelte ki. Kötő József, az EMKE elnöke a közösségi jövőképről, Farkas Mária közgazdász a hagyományra építő vállalkozó rétegről, Kós Ferenc vállalkozó a fiatalok eredményeiről, Somai József közgazdász pedig a szemléletváltásról beszélt. /Nagy-Hintós Diana: Térség- és intézményfejlesztés uniós forrásokkal. „Varratmentes” Európát szorgalmaz a megújuló magyar nemzetpolitika. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./ A Szülőföld Alap pályázati felhívásai többhónapos egyeztetés után születtek meg, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Regionális Egyeztető Fórum ülésén Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetőjével közösen határozta meg az idei prioritásokat. Törzsök Erika elmondta: az új nemzetpolitikáról szóló információkat azokban a régiókban bemutatják, ahol nagyobb magyar közösségek élnek. Így a kolozsvári konferencia után Szatmárnémeti, Nagyvárad, Temesvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely városokban is hasonló fórumot szerveznek. Törzsök Erika szerint a gazdasági szférában és a közigazgatásban dolgozók, illetve a civil szférában tevékenykedők egy része értékeli a megújuló kétpillérű nemzetpolitika által biztosított lehetőségeket, és hajlandók együttműködni az új keretek között. Ugyanakkor idegen azok számára ez a sok munkát, innovációt és kreativitást igénylő megközelítésmód, akik „etnobizniszben gondolkodnak”, és „nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez”. Törzsök Erika cáfolta a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) állásfoglalásában megfogalmazott állítások egy részét. A több mint száz romániai magyar civil szervezetet tömörítő szövetség szerint több lényeges szempont is kimaradt a Szülőföld Alap idei pályázati kiírásából. (MTI) /Erdélyben több helyi fórumon ismertetik a magyar kormány új nemzetpolitikáját. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./ „A sérelmi politika helyett kreatív, együttműködő és innovatív mentalitásra van szüksége a hazai partnereknek, hogy megragadhassuk az elénk táruló új lehetőségeket” – mondta el az Új Magyar Szónak Törzsök Erika Kolozsváron. Törzsök kifejtette, az anyaország új fejlesztéspolitika kiépítésével, közös gondolkodással és információkkal támogatná a külhoni magyarokat, „ami akár a pénznél is fontosabb lehet”. „Románia és Magyarország együttműködésében meg kell találni az erdélyi magyarok szerepét, akiknek új mentalitást kellene elsajátítaniuk” – figyelmeztetett Törzsök. A főigazgató felidézte, a tudást hogyan váltották kézzelfogható előnyökre a szlovénok. Ők szervezték meg az egykori Jugoszlávia gazdaságát, majd a kilépés óta ausztriai életszínvonalat teremtettek maguknak. /Stanik Bence: „Varratokat szüntettek” Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26/2017. április 8.A mellőzött történelem (Hencz Hilda Sepsiszentgyörgyön)Népes közönség előtt, a szerző jelenlétében mutatták be csütörtök délután Hencz Hilda bukaresti pedagógus, könyvtáros Magyar Bukarest című könyvét, amely a fővárosi és részben az egykori Regát magyarságának mintegy kétszáz éves múltját ismerteti történészi alapossággal. A kiadvány a Hármas Alapítvány és a budapesti Magyar Napló Kiadó jóvoltából került nyomdába, a magyar változat János András fordítói, valamint Farkas Árpád és Farkas Réka szerkesztői munkájának eredménye. Hencz Hilda igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a bukaresti magyarság történetének ismertetését célzó, átfogó mű megírására adta fejét, eddig ugyanis ilyen merítésű, alapos és egyben hiánypótló írás nem született, a történészek csak adott korszakok részleges feldolgozására vállalkoztak – vezette fel a szerzővel való, a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott beszélgetést Farkas Réka. A kiadvány szerkesztője, lapunk főszerkesztő-helyettese egyúttal azt is firtatta, mi késztette a szerzőt e hatalmas feladat elvállalására. Hencz Hilda szerint véletlenek sorozata vezetett a mű megszületéséhez. Az, hogy 1990-ben találkozott Kós Ferenc egykori református lelkész nevével, akit a bukaresti magyarok egyik példaértékű személyiségeként tartanak nyilván, még nem vezetett volna egyenesen a kutatómunkához és a könyvhöz, noha az egykori lelkész emlékirataiban olvasottak már nagy hatással voltak rá. Az áttörés 1993-ban történt, amikor a háromszéki megyei könyvtárban a magyar könyvtárosoknak szervezett tudományos ülésszakon az első, Bukarestben magyar nyelven 1860-ban megjelent kiadványt ismertető írását mutatta be. Kutatásai során újabb és újabb magyar nyelvű kiadványokat talált, amelyekből a bukaresti, valamint a Kárpátokon túli magyar közösség története rajzolódott ki, így a következő évben szervezett ülésszakon már az első világháború kitöréséig térképezte fel a kiadványokat. „Egy igazi kincsre leltem, és noha egy kálváriát kellett végigjárni, míg bármit is kiadhattam az általam felleltekből, már akkor megfogalmazódott bennem egy átfogó mű ötlete” – idézte fel Hencz Hilda, nem mulasztva el megemlíteni: döbbenettel kellett tapasztalnia, hogy a bukaresti magyar elit teljes érdektelenséggel viszonyult közösségük történetének megírásához. „Egy súlyos könyvet tarthatunk a kezünkben, hiszen rengeteg adatot tartalmaz, elég csak, ha a több mint 1500 nevet említjük, ennyit összeszedni, névmutatót szerkeszteni mellé már nagy teljesítmény” – méltatta a kiadványt Szekeres Attila István történész, lapunk munkatársa, rámutatva: a könyv vezérmotívuma a fővárosi, valamint a Kárpátokon túli magyarságot máig fenyegető asszimiláció. A kiadvány tulajdonképpen a bukaresti magyarság jogállásának változásait, kisebbségi helyzetét rögzíti a kezdetektől egészen 1989-ig, és igen értékes eleme, hogy rávilágít azokra a migrációs folyamatokra is, amelyekre a közösség rákényszerült és kényszerül ma is a különböző történelmi események (háborúk, békekötések, határátrendeződések, rendszerváltások) közepette, amelyek szinte minden esetben a magyarellenes megnyilvánulások felerősödését is hozták. A történész a bukaresti magyar elit tagjairól szólva rámutatott: sok kiemelkedő szellemi örökséget hátrahagyó személyiség ismert, köztük Szathmári Pap Károly, aki mindenekelőtt festőként, majd fotográfusként a román arisztokrácia egyik kedvelt és sokat foglalkoztatott művésze volt. Személyével kapcsolatosan kevésbé ismert az a tény, hogy ő a megalkotója az 1859-es, Moldva és Havasalföld egyesülése nyomán létrejött Órománia címerterveinek – tette hozzá Szekeres Attila. Hencz Hilda szerint az egész könyv szubjektív hangvételű, hiszen a felhasznált források szerzői szintén saját szemszögükből írták le tapasztalataikat, emlékeiket. „Minden, amit a könyvbe foglaltam, egy kincs, a bukaresti magyarság szellemi és anyagi örökségéről van szó, amelyeket nem hagyhattam eltűnni, feledésbe merülni. Nagyon eljött az ideje megírni e könyvet, amikor a magyarság kétségtelenül az eltűnés útján halad” – zárta mondandóját a szerző. „Valóban a beolvadás, a felmorzsolódás krónikája e könyv, jó látni viszont, hogy még vannak olyanok, akiknek fontos a megmaradásunk. A történelem eszközeivel alapos számvetést végezhetünk, láthatjuk, milyen volt, amikor a közösség nem volt képes önmagát megszervezni, amikor elmaradt az egymáskeresés gesztusa, milyen volt az, amikor feladta, belefásult, és milyen volt az, amikor még a jövő nemzedékről, az utánpótlásról is lemondott. Így vesztek el városaink, először Bukarest, majd Szatmár, Nagyvárad, Arad, Kolozsvár és mostanra már Marosvásárhely is, következünk mi, következik minden olyan település, amely nem rendelkezik önbizalommal, élni vágyó közösséggel” – fogalmazott zárszóként Farkas Árpád költő, a kötet szerkesztője. Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-4
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
